3. Az emésztőkészülék, a táplálék felvételére, feldolgozására, felszívódására és a felhasználhatatlan anyagok kiküszöbölésére szolgál.

Az emésztőkészülék az emésztőcsőből és különböző mirigyekből áll, amelyek az emésztéshez szükséges váladékot termelik.

Az emésztőcső a szájrésszel kezdődik, és a végbélnyílásánál végződik. Tehát a két végén nyitott cső, amelyen a felvett táplálék végighalad, miközben megemésztődik, a megemésztett tápanyagrészek felszívódnak, s a felesleges, sőt a szervezetre nézve káros bomlástermékek a bélsár formájában eltávoznak. Az emésztőcsövet az egyes szakaszoknak megfelelően külön-külön tárgyaljuk.

A szájüreg bejárata a szájrés, melyet az ajkak határolnak. A kutya ajkai viszonylag kevésbé mozgékonyak, így a táplálék felvételénél nem játszanak különösebb szerepet. A szájrész viszont rendkívül nagy, a kutya életmódjának megfelelő: az „áldozat” megragadására, a táplálék széttépésére szolgál. A szájtornác a fogsoron kívül, az ajkak és a pofák között helyeződik, rágás alkalmával ide is kerülnek táplálékrészek. A fogsoron belül van a tulajdonképpeni szájüreg, felső falát a kemény szájpadlás képezi, hátrafelé irányuló, egymás mögött sorakozó szájpadláslépcsőkkel. A szájüreg fontos szervei a fogak és a nyelv. A nyelv mozgékony izmos szerve az állatnak. A nyelv gyökere a nyelvcsonthoz rögzítődik. A nyelv hegye szabadon mozoghat, a nyelv testét alulról a szájfenékhez a nyelvfék kapcsolja. A nyelv hátának a „bársonyos” felszínét a nyelv szemölcsei adják. A szemölcsök közül egyesek különlegesen alakultak, s bennük az ízlelés szolgálatában álló ízlelőbimbókat láthatjuk.

A garatüreg a szájüreg mögött következik, attól a lágy szájpadlás választja el. A garatban találkoznak egymással a légutak és az emésztőcső, tehát mintegy közös előcsarnoka a nyelőcsőnek és a gégecsőnek. A garatból bejuthatunk: a szájüregbe, a hortyogókon keresztül az orrüregbe: a gégén keresztül a gégecsőbe: a nyelőcsőbe, továbbá két igen fontos nyíláson a fülkürtök nyílásán keresztül a dobüregbe. Ez utóbbi igen fontos berendezés, célja, hogy a dobhártyát kívülről és belülről egyforma légnyomás érje.

A táplálék a garaton át a nyelőcsőbe kerül, amely a nyakon és a mellkason át húzódik a hasüreg és a gyomor felé.

A nyelőcső, mint az emésztőcső többi része is (így a szájüreg és garatüreg is) nyálkahártyával bélelt, a falának legnagyobb részét izomréteg képezi. Ennek a féregszerű perisztaltikus mozgása továbbítja a táplálékot.

A gyomor az emésztőcsőnek kitágult zsákszerű szakasza. A hasüreg elülső részében, harántul helyeződik, közvetlenül a máj mögött. Itt a táplálék felhalmozódik, sőt a gyomornedvben lévő fermentumok hatására emésztődik is. A gyomor nyelőcsői nyílásánál a kutyában nincsen záró berendezés, ezért a kutya könnyen hány, a másik végén, ahol az epésbélbe folytatódik, viszont már záróizom található. A szájüreg, garatüreg, a nyelőcső és a gyomor együttesen az emésztőcsőnek „elő bél” néven ismert szakaszát alkotják.

A bélcsőbe kerül a gyomorból a táplálék. Ez az emésztőcső leghosszabb szakasza, kb. 5 méter. A bélcsövet felosztjuk középbélre, vagy vékonybélre (ennek részei az epésbél, az éhbél és a csípőbél) utóbélre, vagy vastagbélre (amelynek részei: a vakbél, a remesebél és a végbél). A bélcsövön végighaladó táplálék megemésztődik, itt történik a felszívódás is, majd pedig a bélsár kialakulása és a végbélben történő felhalmozódása után annak kiürítése is.

Amint említettük, az emésztőkészülékhez tartoznak még mirigyek is. Elsősorban a nyálmirigyeket említjük meg: a fültőmirigy, az áll alatti nyálmirigy és a nyelv alatti nyálmirigy tartozik ebbe a csoportba. A váladékuk a nyál, kivezető csöveken keresztül a szájüregbe ömlik. A hasüregben helyeződik el, közvetlenül a rekeszizom mögött a máj, amely az epét termeli, ez az epésbélbe jut. A májnak ezen kívül igen fontos szerepe van: a szervezetnek a méregtelenítő „vegyi laboratóriuma”. A máj közvetlenül a rekeszizom homorulatában fekszik; barnás-vörös színű törékeny, lebenyezett szerv. A hasüreg felé néző felületén, a májkapuban helyeződik a körte alakú epehólyag, amelyben az epe halmozódik fel. Az epe a zsír emésztéséhez nélkülözhetetlen váladéka a májnak.

A hasüregben található másik mirigy a hasnyálmirigy, ennek váladéka hasnyál, ugyancsak az epésbélbe kerül. A hasnyálmirigy szürkésrózsaszínű lebenyezett, a gyomor és az epésbél közelében található, patkó alakban meggörbült szerv.

A hasüreget a mellkas üregétől (mellüregtől) a rekeszizom választja el. A rekeszizom nemcsak válaszfal, hanem a lélegzésben is igen fontos szerepe van. A hasüreg falát alulról és két oldalról a hasfal izmai és természetesen a bőr alkotják. A hasüreget a hashártya béleli ki, amely redők, kettőzetek formájában a hasüregi zsigerekre is ráterjed, s azokat is befoglalja. A hashártya felülete a hasüregi savós folyadéktól nedves, csillogó, sima, ezáltal a zsigerek, belek mozgása megkönnyített. Hashártya kettőzet, pl. a bélfodor, amely a belekre tér, magában foglalja a belekhez, vagy azoktól kiinduló vérereket, nyirokereket, idegeket és bélfodri nyirokcsomókat. Mint fontos kettőzetet a csepleszt említjük meg. Ez a zsírral gazdagon átszőtt hártya kötényszerűen beborítja a beleket. (A zsír mint kitűnő hőszigetelő, jó szolgálatot tesz, védi a beleket a túlságos lehűléstől, pl. a kutya hideg talajon való fekvésekor