Prézli kutya sokáig volt a Minimenhely lakója. Én vittem oda attól az orvostól, ahova agyvérzése után került. Csak annyit tudtunk róla: félig lebénult, de már sokkal jobban van, szinte kutya baja...

Az autóban rendkívül nyugodt volt, csak ült az első ülésen, és elviselte azt az átláthatatlan bizonytalanságot, hogy ez az idegen személy megint milyen idegen helyre viheti Őt.

Egy nagy kennel jutott lakhelyéül, árnyékos és napsütéses, külön házzal, játékokkal, bőséges élelemmel. Mindene megvolt, amit tudhattunk adni. De folyamatosan cserélődtek mellőle a kutyatársak, mind gazdihoz kerültek, csak ő maradt még mindig ugyanott.

Az idők folyamán megkedveltem őt, sőt a kedvencem lett. Talán azért, mert valamiért kiválasztott, és hozzám akart tartozni. Én hogy hetente egyszer kimentem dolgozni, nem lehettem valami álomgazdi, de meghatott közeledtemre felcsattanó visszafojtott különös ugatása, és öröme. Igyekeztem minél többször kiengedni a középső szabad területre, ahol gondfeletten szaladgált.

Az állatok világnapján is szinte peckesen sétált a felvonulók között, élvezhette a sokszínű kavalkádot, a kutyák közelségét, és talán a kis kék nyakkendőjét is...

Természetes volt, hogy a sokat váratott gazdijelölt megjelentekor én vigyem el Prézlit.

Az egyedülálló öreg néni - akihez került - szerette a kutyát, az ebédjéből Neki is jutott mindig, meleg szobában alhatott saját puha szőnyegén, és a nagy udvaron rohangálhatott a szomszéd kutyával közösen.

Örültünk, nagyon. Úgy gondoltuk, hogy az öregecske, kitett kutyának végül jó lakhely juthatott élete hátralévő részében...
Csak azt nem tudtuk, hogy 1-2 napon belül Prézlinek komoly panaszai lesznek, folyamatosan bepisil, töménytelen mennyiségű vizet iszik, és elkezdi hullatni a szőrét...

Az orvosi vizsgálatok megállapították, hogy veseelégtelensége az utolsó stádiumban van. Még két hétig vittük többen orvoshoz, aztán végül kénytelenül, sokak tanácsára rászántunk magunkat a végleges lépésre. Benn az orvosnál mindvégig mellette maradtunk...

Aztán végül Prézli hazament. Énhozzám haza, és csak egy éjszakát töltött ott. Másnap kivittem a közeli erdőbe és a kedvenc fám alá eltemettem a kutyámat.

Prézli talán most ezt üzenhetné:

De jó volt köztetek
És hogy eljött az utolsó telem
Maradtam volna még
Ott, hol oly sok gazdim lett hirtelen
Nem tudom most mi lesz veletek
Kik elkísértetek, csak azt üzenhetem
Alszom már, de az ébrenlétben szerettek!