Bármily furcsa, a kutyák már jóval az indulás előtt, megérzik, hogy el akarunk menni, pedig arra elvileg semmi jelből nem jöhetnének rá. Idegesek lesznek, nyugtalanul mászkálnak. Később teljesen lelombozódnak, és bánatosak lesznek. Amikor pedig tényleg elindulunk, lógó füllel kullognak mögöttünk, és sokáig néznek még utánunk. Aztán a kapunál letelepednek egy-egy kiszemelt helyre és várnak. Ha csak időszakos látogatók vagyunk, akkor egy idő után visszatérenek a megszokott kerékvágásba, de ha a gazdikról van szó, őket ott várják meg a kapuban, amíg vissza nem érnek. Érkezésnél annál viharosabban adják jelét örömüknek. Ha nem vigyáz az ember, hanyatt döntik. Ugrálnak a nyakunkba, csipkednek, előrerohannak hirtelen, azután meg vissza. Egy jobb ruhára kész veszedelem egy ilyen kutya-öröm megnyilvánulás.